Miközben mi emberek gondtalanul kötözgetjük, csomagoljuk mindennapi dolgainkat, addig valahol egy vörös vércse kétségbeesetten vergődik saját fészkében, lábára tekeredett bálamadzagtól. Ha nincs ott egy éber természetvédelmi őr, aki időben észreveszi a bajt, a madár lassan elpusztul – és vele együtt a fiókái is, akiket már nem tud etetni.
Ez nem sci-fi, hanem a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársainak mindennapjai. A múlt héten egy vadőr pont ilyen jelenetet látott: egy fa tetején kapálózó vörösvércsét, aki belegabalyodott abba a bálamadzagba, amit korábban varjak hordtak be a fészekbe. Ezekbe akadt bele a vércsetojó lába.
Ha nincs az éber vadőr, a madárra akár a halál is várhatott volna. De nemcsak rá, a fiókáira is, akiket a csapdába került tojó nem tudott volna etetni és testével védeni a napfénytől. Szerencsére időben kiszabadították.
A problémák láncolata pedig még furcsább fordulatot is vehet. Amikor egy varjú- vagy verébpár bálamadzagot hord be a fészkébe, arra nem gondol, hogy ezzel egy másik madárfaj fiókáit veszélyezteti.
A bálamadzag, bálaháló és horgászzsinór problémája sokkal általánosabb, mint azt gondolnánk. A terepi szakemberek már “megfelelő rutinnal” kezelik a helyzetet: megállnak, leszedik a bokrokról a hálómaradványokat, összeszedik a földről a kötözőanyagokat. Mintha ez természetes lenne.
De miért is veszélyes ez a látszólag ártalmatlan műanyag szál? Az állatok – akárcsak mi – könnyen hozzáférhető építőanyagként tekintenek rá. A verebek, seregélyek, fehér gólyák, sőt még a barna kányák is szívesen viszik haza ezeket a “kincseket”. Sajnos nem tudják, hogy ezzel halálcsapdát építenek maguknak és utódaiknak.
A szalakóták története különösen beszédes. Ezek a madarak nem építenek saját fészket, inkább elfoglalják mások munkáját – mint valami tollas arisztokraták. Ha egy korábbi lakó már kényelmesen berendezte az odút, a szalakóták szívesen élvezik a luxust. Csakhogy a fészekanyagként használt bálamadzag hamar végzetes csapdává válik. De így tesz a bagoly is, amelyik nem épít fészket, hanem varjak elhagyott fészkeibe költöznek.
A lista sajnos hosszú: horgászzsinórba gabalyodott kuvik, “önmagával sárkányt eregető” egerészölyv, madzagba került vörös mókus, horogra akadt denevér. És ezek csak a megmentett esetek – hányan pusztulnak el észrevétlenül?
A helyzet megoldása nem olyan bonyolult: a gazdálkodóknak, gépkezelőknek, horgászoknak csak arra kellene figyelniük, hogy ne hagyják szanaszét a használt kötözőanyagokat.
Képünk illusztráció, forrása. Pexels
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
